A koreai honalapítás legendája

Mindig érdeklődtem a különböző népek honalapítása iránt. Nekünk, magyaroknak ott van a Csodaszarvas; Rómának és Olaszországnak ott van Romulus és Remus. De vajon kiket tisztelnek Ázsiában, mint az országuk nagy ősét?

Ebben a cikkben a koreai legendát vizsgáljuk meg, majd arról is ejtünk némi szót, hogy mit tudunk a történelmi feltárásokból.

Hol van Korea?

Egyszerűnek tűnhet a kérdés, nem?
Valójában egy kicsit sem az: ma a Koreai-félszigeten két ország területe fekszik, a Koreai Köztársaság (Dél-Korea) és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea), akik közül mindketten „valódi Koreának” tartják magukat, míg a másik országot csak bitorlóknak.

Noha állításuk szerint az egész félszigetre kiterjed a területük, a bő 70 év alatt már annyira megváltozott értelmezésük már a honalapításról is, hogy külön kell azokat kezelni.
Mindkét állam azokat az eseményeket és személyeket emeli ki, amely a jelenlegi „saját” területéhez kötődik, így a történelmük eltér egymástól.

Mivel a világ Dél-Korea történelmét kezeli alapértelmezettként, én is az alapján írom le a legendát, de kismértékben közlöm majd az északi különbségeket is.

Korea megszületése a legendában

Réges-régen az Ég Istene, Hvanin a Földre küldte a fiát, Hvanungot, hogy az embereket mesterségekre tanítsa. Hvanung szent várost alapított, ahonnan uralkodott és oktatta az embereket. Ekkor imádkozott hozzá egy barna medve és egy tigris azzal a kéréssel, hogy tegye őket emberré.

Az isteni származású király próba elé állította a két jelöltet: 100 napot kellett eltölteniük egy barlangban, kizárólag fokhagymát és ürmöt fogyasztva.
21 nap után a tigris nem bírta tovább, elhagyta a barlangot – a medve azonban kitartó volt, és kiállta a próbát.

Hvanung megtartotta az ígéretét: csodaszép lánnyá változtatta a medvét, aki az Ungnyeo nevet vette fel. Kettejük szerelméből született meg Tangun Vanggom, aki az első koreai államot, Ko-Csoszont alapította i. e. 2333-ban, majd ezer évig uralkodott felette. A legenda szerint ezután hegyi szellemmé vált.

Ez az időpont mindkét országban az államalapítás ünnepeként került be a naptárakba, de azon már nem értenek egyet, mennyire is valós ez a történet. Mert amíg Dél-Koreai úgy véli, Vanggom egy tisztség volt, és a legenda csak részben fedi a valóságot, addig az északiak valódinak vallják az egészet. Olyannyira, hogy állításuk szerint 1993-ban „megtalálták” a maradványait Pyongyang mellett, és építettek neki egy mauzóleumot is. Az északiak úgy vélik, ezzel bizonyították be, hogy az ő területük a koreai nép és a történelmük bölcsője.

Sajnos a mauzóleumról csak fizetett képeket találtam, így kérlek, nézzétek el a vízjeleket.

A történelmi ismeretek

A régészeti feltárások alapján a korszakban már valóban lakott lehetett a Koreai-félsziget: valószínűleg kínai telepesek, esetleg egy új állam vethette meg lábát.

Az egyik legnépszerűbb középkori feljegyzés szerint i. e. 1121-ben Kidzsa (kínai nevén Csi-ce), a megbukott kínai uralkodócsalád egyik tagja menekült a félszigetre, aki új államot alapított: Kidzsa-Csoszont.
Noha Kidzsa létezéséről több kínai krónika is beszámol, valamint az észak-koreai főváros, Phenjan mellett sírja is volt, a késői beszámolókon kívül más egyértelmű bizonyíték nem utal arra, hogy valóban Korea területére menekült volna.

Ko-Csoszon első, történelmileg megerősített királya Pu (másik nevén Kibu) lehetett, aki i. e. 220-ban hunyt el.