A halottak napja és a halloween eredete több ezer évre nyúlik vissza, a kelta pogány hagyományoknak, a római szokásoknak és a keresztény ünnepeknek a keveréke, amit főként Amerikában ünnepelnek, és hozzájuk is kötik. Pedig valójában Európából jött, azóta pedig megannyi más európai és ázsiai ország is felkarolta az ünnepet, köztük Japán és Dél-Korea. Na, de ők eredetileg miként nyúltak a halottak napja témájához, és mennyire nyugatias náluk az ünnep?

Mielőtt belemerülnénk a jelenbe, érdemes megnézni, hogy honnan is ered ez az ünnep, és mire találták ki. Az alapja a Samhain, egy ősi kelta ünnep, amit október 31-én tartottak. Úgy vélték, ezen az éjjelen a halottak lelkei visszatérnek a földre, és az élők és a holtak világa közötti határ ekkor elvékonyodik. A kelták viszont még nem gondoltak a szeretteikre. Azt gondolták, hogy a lelkek gonoszak, ezért tüzet gyújtottak, maszkba és állatbőrbe bújtak, akkor még azért, hogy elrejtsék magukat a kártékony szellemek elől.

Amikor a rómaiak elfoglalták a kelta területeket, a két nép szokásai összekeveredtek. A Samhain kibővült a rómaiak Feralia névre keresztelt napjával, amit a Halottak napjához tudnék hasonlítani. Ekkor megemlékeztek az elhunyt szeretteikről, miközben elűzték a gonosz lelkeket. De mást is észre lehet venni. Például a rómaiak ugyanezen a napon ünnepelték Pomonát, aki a gyümölcsök és a bőség istennője volt. A keresztények Teremtés történetében előbújt alma ezekkel keveredve épült be a mai modern Halloweenbe, innen ered az amerikai „apple bobbing” játék, amikor a szájukkal almát halásznak ki egy lavórból.

A keresztény hit terjedésével az egyház el akarta űzni a pogány ünnepeket, így a Halloweent is. Ekkor hozták létre helyette november 1-én a Mindenszentek napját. Bár hivatalosan eltűnt a Samhain, a szokást nem tudták eltörölni, és sokan Mindenszentek előestéjeként megtartották az ünnepet. Ezt hívták akkor All Hallows’ Eve-nek (Mindenszentek előestéjének), és később ebből lett a Halloween.

A Halloween az ír és skót bevándorlókkal került Amerikába a 19. században. Ott keveredett a gyerekjátékokkal, városi legendákkal és bulikultúrával, így lett belőle az, amit ma ismerünk: egy bohókás, bulizós este.

Már a buddhizmus megjelenésével a japánok kitalálták a saját halottak napja ünnepüket, bár tény, hogy kínai háttér is segítette a létrejöttét. Az Obon (vagy simán Bon) nyáron tartandó, és a szeretteink szellemeinek hazalátogatásáról szól. Ez a japánok egyik legszentebb időszaka, amikor a családok összegyűlnek, meglátogatják a sírokat és „hazavárják” a szellemeket.

A legenda szerint egy Maudgalyayana nevű tanítvány (japánul Mokuren) meg akarta menteni anyja lelkét, aki a pokolba került. Buddha azt tanácsolta neki, hogy adományozzon más szerzeteseknek a hetedik hónap 15. napján, és akkor az anyja lelke megmenekül. Mokuren ezt megtette, így lett ebből az ősök felszabadításának a napja.

Ilyenkor több mindent is csinálnak a japánok. A leghíresebb esemény a kiotói Gozan no Okuribi, ahol öt hatalmas tűzjelet gyújtanak a hegyoldalakon — mindegyiket egy-egy kanji formájában. Ez a tűzijáték a japán halottak napja lezárása, amikor a japánok búcsút vesznek az elhunyt lelkektől, és tüzekkel vezetik vissza őket a túlvilágra.

Ezen felül létezik az Obon-tánc is, amikor yukatában dobzenére táncolnak, hogy üdvözöljék a lelkeket. Minden régiónak saját dallama és tánca van, ahogy Japán különböző részein máskor is tartják az ünnepet.

– Július közepén (Shichigatsu Bon) – főleg Tokióban és Kelet-Japánban, a „nyugati naptár” szerint.

– Augusztus közepén (Hachigatsu Bon) – a legtöbb helyen, a hagyományos holdnaptár szerint.
Ez utóbbi a legismertebb, és kb. augusztus 13–16. között zajlik.

Bár a Halloween az 1990-es évek végén – 2000-es évek elején már kezdett elterjedni Japánban, a két ünnep távoli dátumai miatt ezek sosem keveredtek egymással. Japánban a Halloween tehát egy bulinap, amikor ijesztő, ámde szexi ruhákba bújhatnak az emberek. Erről korábban írtunk már egy cikket, amit {itt el is olvashatsz}!

A koreaiaknál nincs kifejezetten halottak napja, ugyanakkor ki kell emelnem a Chuseok (추석) ünnepét, ami Dél-Korea egyik legnagyobb és legfontosabb ünnepe, és sokan a „hálaadásként” emlegetik. Pedig ennél többről van szó. Ez egy háromnapos ünnep, amikor a család összegyűlik, és hálát adnak az őseiknek (szülők, nagyszülők, istenek) és halott szeretteiknek, amiért ők úgy élnek, ahogyan.

A holdnaptár 8. hónapjának 15. napján tartják, az előtte és az utána lévő nap is államilag munkaszüneti napnak számít. Ez az időpont az aratáshoz köthető, régen ekkor szedték le a bőséges termést. Eredete több mint ezer évre nyúlik vissza, a három királyság korának kezdetéhez (i. e. 1. század körül), és főként Silla királyságához kötik.

Egy legenda szerint a király egy fonóversenyt rendezett két falu között, és a vesztesnek lakomával kellett megvendégelnie a győztest. A játék végül aratási hálaünneppé nőtte ki magát, amit teliholdkor tartottak – hiszen a telihold a bőség, a családi egység és az égi harmónia jelképe volt.

A három nap során a koreiak házioltárt állítanak, és hagyományos ételeket helyeznek rá. Imát mondanak az ősöknek, hogy a felmenők áldása egyfajta védőszellemként kísérje tovább a családot. Ilyenkor meglátogatják szeretteik sírját is, megtisztítják és meghajolnak az elhunyt tiszteletére. A különbség a japán és a koreai ünnep között, hogy itt nincs szó arról, hogy a lélek hazatérne.

A koreaiaknál is van tánc: a telihold alatt kézen fogva énekelnek és körtáncolnak a lányok, míg a férfiak tradicionális birkózást szoktak tartani.

Mivel Dél-Koreába a nyugati bevándorlás hozta be a Halloweent, így ott még annál is kevésbé figyelnek rá, mint Japánban. Az viszont elmondható mindkét országról, hogy a fiatalok kihasználják a buli lehetőségét, és sokan izgalmasnak tartják az ijesztő koncepciót. Amíg tehát Amerikában és némely európai országban a Halloween valóban egy ünnep, Ázsiában – csak úgy, mint nálunk – ez inkább a szórakozásról szól.