Japán nyelvlecke 3. – Szia. Köszönöm.

Sziasztok! Vagy mondjam azt, hogy こんにちは? Ebben a leckében azt tanuljuk meg, hogyan köszönhetünk az adott napszaknak megfelelően, illetve megtanuljuk azt a szót, amit gyerekként is nagyon hamar a fejünkbe vernek – elvégre Japánban a tisztelet és a „köszönöm” alap.

こんにちは / Szia / Sziasztok / Helló stb.

Ez a legegyszerűbb és leggyakoribb módja annak, hogy köszönjünk valakinek. Ez a fajta köszönés udvarias/formális, így nyugodtan használhatod tanárod vagy barátod felé egyaránt. Ha valaki így köszön neked, nyugodtan köszönj vissza こんにちは – val!

Példa párbeszéd:

A: こんにちは!

B: こんにちは.

A japán nyelvben több tiszteleti szint van, viszont kezdőként ezekkel még nem kell foglalkoznod. Amíg ezt a köszönési formát használod, addig nem fogsz bajba kerülni, szóval nyugodtan használd! 🙂

Egyszerűsített formában a japánt 2 szintre oszthatjuk: formális és baráti/nem formális nyelvre. A こんにちは mindkettő kategóriában megállja a helyét. Ha a japán mondatok végén kihallod a „masu” vagy „desu” formákat, az már formálisabb szinteken mozog.

A következő nyelvleckékben is a formális nyelvre fogunk koncentrálni, mert az egy olyan fajta tudás, amivel nem lehet problémád éles helyzetben. A barátias forma – amennyiben a beszélgetőpartnereddel nem vagytok nagyon közeli kapcsolatban – sértő lehet.

Jó, ha tudod

Amikor legelőször találkozunk valakivel, annak azt mondjuk:　はじめまして。= Örvendek a találkozásnak.

Amennyiben először találkozol valakivel/valakikkel, belépsz egy klubba/csapatba, mindig ezzel köszönj! Utána már bátran használhatod a こんにちは-t. A はじめまして után illendő bemutatkozni, és mondani pár szót magadról. A jövőbeni leckékre erre is bőven ki fogunk térni. 🙂

Mit mondunk más napszakokkor?

A こんにちは inkább napközben használatos kifejezés, mint „Jó napot!” vagy „Szia!”. Épp ezért különböző napszakokban különböző köszönés dukál.

Jó reggelt! = おはようございます。

Jó napot/Szia! = こんにちは。

Jó estét! =　こんばんは。

Jó éjszakát! (elköszönés) = おやすみなさい。

ありがとうございます。= Köszönöm.

Az ありがとう magában a köszönet, a ございます pedig az udvarias forma. Ha a ございます-t elhagyod, már barátias formát használsz.

Mikor magyarban azt mondod, „Köszönöm”, az sugallja, hogy „én”, a japán azonban ezt nem tartalmazza. Az ilyen egyszerű kifejezésekben nem kell használni a személyes névmásokat, ha azok egyértelműek. Tehát a köszönömnél sem kell használnod semmi mást, mert egyértelmű, hogy te vagy hálás valamiért.

Ahogy egyre több kifejezést és mondatot fogsz tanulni, rájössz majd, hogy sokszor elhagyhatóak a személyes névmások.

A következő nyelvleckéig használd ezt a két kifejezést minél gyakrabban, hogy szokd a kiejtést! Ne feledd – a japánban az „ou” hosszítás, vagyis „ó”, az „a” pedig „á”. 🙂 Ha bármi kérdésed van a kiejtéssel, vagy gyakorolnád azt, a discord szerverünkön megteheted! A は, hiába „ha” szótag, „wa”-nak ejtjük ezekben a kifejezésekben.

Kérdésed van? Hagyj kommentet, vagy írj nekünk Discordon! 🙂

Szöveg: ookami.hu